Az előző részben már utaltam arra, hogy a hazai ipar 21. századi képességekkel rendelkező hiúzt gyárt majd. A folytatásból most kiderülhet, hogy valóban több lesz egy erősebb motorral rendelkező, és vastagabb páncélzatú harcjárműnél.    

A Lynx kialakítása és rendszerei

KF41-es tervezésekor törekedtek arra, hogy a lehető legnagyobb helyet biztosítsák a kezelők számára. Az ergonómiai szempontokat maximálisan figyelembe vették. A katonáknak nem kell természetellenes testhelyzetben dolgozni, a kényelem biztosítása, ugyanakkor a zajterhelés mérséklése szintén fontos szempont volt.

A tavaly bejelentett védelmi beszerzések közül talán a Lynx KF41-es harcjármű jövendőbeli rendszeresítése volt a legnagyobb szenzáció, mivel a gyártásra idehaza fog sor kerülni. Szeptemberben már megtekinthettünk egy bemutató példányt, és részletes tájékoztató anyagot kaptunk. Azóta eltelt pár hónap, volt időm áttanulmányozni a Rheinmetall cég által adott hivatalos kiadványt. Az információkat feldolgozva úgy gondoltam, hogy érdemes egy alapos ismertetőt írni. Előre szólok, tényleg hosszú poszt lesz, még annak ellenére is, hogy két részre lett osztva.  

Az első 10 Ejder Yalcin harcjármű már tavaly novemberben megérkezett Magyarországra, de csak ezen a héten kapta meg hivatalosan a tatai lövészdandár. Az új szerzemények ünnepélyes átadóján részt vett a török Nurol Makina gyár vezérigazgatója, Benkő Tibor honvédelmi miniszter, és Korom Ferenc, a Magyar Honvédség parancsnoka is. 

Mint ahogy azt már korábban bejelentették, ez egy hosszabb, és igencsak grandiózus program kezdete. A török tervezésű járműveket ugyanis néhány év múlva már idehaza, Kaposváron fogják gyártani. Az Ejder Yalcin a Magyar Honvédségnél Gidrán néven került hadrendbe. Az első 10 után további 40-et kapunk még Törökországból, ezt követően a magyar gyártmányú példányokat rendszeresítik majd. Mint elmondták, ez egy harctámogató páncélozott harcjármű, vagyis nem arra szolgál, hogy intenzív harctevékenységet vívjanak vele. Nem a BTR-80-asokat váltják le, ugyanis járőr, felderítő, őrzés-védelmi feladatokra fogják használni. A hivatalos ismertetőben szerepel, hogy különleges műveleti célokra is alkalmazható. A múltkori posztomban arról találgattam, hogy esetleg tüzérségi vontató lesz. Nos ez nagy tévedés volt a részemről, erre nem fogják használni. 

A további példányok megérkezése után Tatán más alegységek is kapnak majd belőle, utána pedig a többi alakulatnál is használatba veszik. 

Nincs nemesebb, felemelőbb feladat a vadászpilóták számára, mint a haza légterének védelme. Lélekben mindig arra készülnek, hogy a lehető leghamarabb felszálljanak, és harcba induljanak a behatoló elfogására, ha a készültségi szolgálat ideje alatt megtörténik a riasztás.  

Január 23-án a Magyar Honvédség Gripenjei a főváros feletti áthúzásukkal egy olyan vadászpilótának tisztelegtek, aki a II. világháborús Puma repülőezred tagjaként számos alaklommal bocsátkozott harcba a behatolókkal. A 97 éves korában elhunyt Frankó Endre nyugállományú főhadnagynak szerencséje volt, élve megúszta a bevetéseket. Azért is szerencséje volt, mert csak a repülés lehetőségétől fosztották meg a háború után. Alakulatából másokat koncepciós perben halálra ítéltek, vagy bebörtönöztek, csak azért, hogy megfélemlítsék a régi hadsereg katonáit, és példát statuáljanak az új rendszerben mindenkinek. 

Ha megkésve is, de a rendszerváltáskor a még életben lévők megkapták az elismerést az utódoktól. Gyakran látták vendégül őket, meghallgatták a történeteiket, és átvették a jelvényeiket, hagyományaikat.

30 éve, 1991 január 17-én vette kezdetét a Sivatagi Vihar hadművelet, melynek célja az volt, hogy Szaddám Huszeint rákényszerítse csapatainak kivonására Kuvaitból. Az ENSZ által megszavazott ultimátum határideje január 15-én lejárt, a következő éjjelen támadásba lendült a szövetséges légi haderő. Először csak a győzelemi jelentésekről szóltak a hírek, de kiderült, hogy már az első hullám során volt veszteség. Az amerikai haditengerészet F/A-18C gépe nem tért vissza a bevetésről. 

Évekkel később eljutottam iraki repterekre, ahol saját szememmel láthattam az légierő roncsait, és a háború pusztításának nyomait. Addigra az is kiderült, hogyan zajlottak az első légiharcok. A saját fotóimmal illusztrálva most megpróbálom összegezni az eseményeket a hozzáférhető információk alapján.  

Az R-40RD légiharc-rakéta kiképző változata, amelynek méret- és tömegadatai megegyeznek a harciéval.  Mindkettő 6,29 m hosszú, és 475 kg volt! A háttérben egy 6 méteres szabvány konténer látható. Amit egy ilyen rakéta eltalált....

Zuhair Davud századost az iraki légierő 84. századából január 16-án éjjel harckészültségi szolgálatba vezényelték az al-Kadisszija, más néven al-Aszad repülőtéren. Három másik társával együtt várta a bevetési parancsot. Tudták, hogy sokszoros túlerővel kell hamarosan szembeszállniuk. A MiG-25PD vadászgépeik indításra készen álltak, rakétákkal felfegyverezve. 

5 évvel ezelőtt hirtelen felindulásból elkezdtem a régebben készített fotóimat publikálni, úgy gondoltam, talán néhány embert érdekelhet. Túl sokat nem gondolkodtam a blog nevén, valami egyedit, nagyon ütőset akartam. Pár perc alatt született meg az Exclusive Military Hardware, az URL-be viszont a Killermetals rettenetet gépeltem be. Ez utóbbi már így is fog maradni.  

Elkezdtem feltölteni a képeket, először alig volt látogató, néhány hónap múlva viszont már több ezer ember nézte meg a posztokat, mivel addigra a szolgáltató szerkesztőinek jóvoltából elég gyakran címlapra kerültek.  

A védelmi beszerzésekért felelős kormánybiztos évzáró rendezvényén újabb bejelentést tettek december 21-én: A Magyar Honvédség számára megérkezett az első 10 darab robbanásvédett, vagyis MRAP kategóriába tartozó harcjármű, 40 darab további példány beszerzéséről szintén aláírták már a szerződést, azok leszállítására később kerül sor. A török gyártmányú Eyder Yalcin járművek idehaza Gidrán típusnévvel állnak hadrendbe. Ez azonban csak a kezdete egy túlzás nélkül grandiózusnak nevezhető programnak, melynek során a Magyar Honvédségnél legalább 300 darabot rendszeresítenek az összkerék-meghajtású harcjárművekből.

A Védelmi Beszerzési Ügynökségtől kértem néhány fotót, hogy magyar tulajdonú Gidránnal illusztrálhassam a posztomat. Az egyik fénykép újdonságnak számít, azt hiszem máshol még nem jelent meg. Vegyük csak jobban szemügyre az első szériában érkezett harcjárművek egyikét, érdekes dolgokat láthatunk! A Gidrán csomagba ezek szerint több meglepetést is belepakoltak.Fotó: Zord Gábor László

Az An-26-osokról írott posztomat azzal fejeztem be, hogy az utolsó példány kivonása nagy űrt hagyott maga után. Azóta ugyanis nincs harcászati rámpás szállító repülőgépünk. Időközben viszont megérkezett a régóta várt hír, aláírták a szerződést a váltótípusról. A Magyar Honvédség 2 darab KC-390-es közepes szállítógépet vásárol, az elsőre 2023-ban kerülhet fel az ék alakú felségjel.  

Saját fotók híján nem akartam posztot írni a brazil Embraer cég gépéről, de a beszerzés jelentősége miatt mégis megosztom pár gondolatomat. Az általam legfontosabbnak ítélt szempontokat kiragadva próbálom bemutatni, hogy mire is lehet majd használni a két sugárhajtóművel rendelkező KC-390-est. Néhány extrém helyzetet is felvázolok, ami sokaknak talán túlzásnak tűnhet. Ugyanakkor a 2020-as év realitásait, és a jövő ismeretlen tényezőit nem lehet figyelmen kívül hagyni. 

Fotók: Embraer és Brazil Légierő

A Leopard 2A4HU ünnepélyes átadási ceremóniáján júliusban még csak 4 példányt láthattunk, azóta viszont folyamatosan érkeztek Németországból az újabb trélerek a lánctalpasokkal. December első napjaiban pedig az utolsót is átvehették Tatán. A katonák kiképzése ezzel párhuzamosan zajlott, amihez jelentős segítséget kaptunk a szomszédból. Ausztriában toronyszimulátorban oktátták a parancsnokokat, irányzókat. A virtuális világnak, a számítógépeknek köszönhetően a tűzvezető rendszer használata már azelőtt megtanulható volt, hogy mindegyik harckocsi megérkezett volna. Így a személyzet felkészülten ülhetett be az új lánctalpasokba. Ezzel időt, és persze pénzt is megspóroltak. Néhány hónap alatt olyannyira megtanulták a techika kezelését, hogy végrehajthatták az első éleslövészetet. November végén, majd december elején nappal és éjjel egyaránt dörögtek a harckocsiágyúk.

A kiképzés utolsó napjára kaptunk meghívót a Tata melletti szomódi lőtérre, ahol nemcsak az eddig megérkezett harckocsikat tekinthettük meg, de saját szemünkkel is meggyőződhettünk arról, hogy a 120 mm-es ágyúkkal igazán félelmetes a Leopard. (A látogatásunk idején természetesen mindenki betartotta a maszkviselés szabályait.) 

Sajnos az időjárás nem fogadott kegyeibe bennünket, de az eső nem szegte a kedvünket. És mint ahogy a katonáknál ismert mondás is tartja, ha az eső nem zuhog, a kiképzés tulok. 

Az októberi szpotter napon nemcsak Gripeneket láthattunk Kecskeméten. A már nyugdíjazott An-26-osokat is megcsodálhattuk ismét, a szolgálatból kivont gépekből 5 darab állt a betonon, méltóságteljesen. Még így is erőt sugároztak magukból, annak ellenére, hogy egyáltalán nem úgy gondolunk rájuk, mint harci repülőgépekre. 

November 11-e alkalmából, Szent Márton ünnepén, az ejtőernyősök, és felderítők védőszentjének napján azonban érdemes megemlékezni arról, hogy 1990 előtt igazi harci bevetésekre készültek az An-26-osaink. Az 1974-ben beszerzett harcászati szállító repülőgépeknek a NATO, és a néhai Varsói Szerződés között kirobbanó háborúban a magyar mélységi felderítő alakulatok különleges csoportjait kellett volna az ellenséges vonalak mögé ledobniuk. Nem véletlenül szerepelt ez a furcsa jelző az ejtőernyős ugrásra kiképzett felderítők megnevezésében, mert valóban az ellenség mélységében volt kijelölve a működési területük. A tervekben mai szemmel nézve is elképesztő távolságok szerepeltek, a szállítógépek akár 900 km-re is ledobhatták volna a katonáinkat a saját vonalaktól.